A gyász pengéje

„Hogy megismerjem Őt [hozzá hasonlóvá váljak] és feltámadásának erejét, és szenvedéseiben való közösségét, halálához hasonlóvá formálódva [önmagam meghalása által], hogyha valamiképpen eljuthatok a halottak közül való feltámadásra. Nem mintha már elértem volna ezt, vagy már tökéletes volnék [a Messiás bennem teljesen kiformálódott (Gal. 4:19); elértem a Messiás elméjét]; hanem törekszem rá, hogy megragadjam azt, amiért Yahshua, a Messiás is megragadott engem [hogy tökéletessé váljak; elérjem az Ő elméjét]. Testvéreim, nem gondolom magamról, hogy már elértem volna ezt [a Messiás elméjét]; de egyet cselekszem: elfeledve azokat, amik mögöttem vannak [a régi gondolkodásmódokat], és nyúlva azok felé, amik előttem vannak, célegyenest törekszem a cél felé, a Hatalmas felülről való elhívásának jutalmáért, a Messiás Yahshuaban [az Ő elméjéért bennem]. Ezért mi, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásmódot tartsunk [azt a hitet, hogy a felülről való elhívás célja a Messiás elméjének elérése]; és ha valamiben másképpen gondolkodtok [úgy hiszitek, hogy ez lehetetlen, vagy hogy nem is ez a felülről való elhívás], azt is kijelenti nektek a Hatalmas. Mindazonáltal, amennyire eljutottunk [egyetértésre jutottunk], eszerint az elv szerint járjunk, ugyanazon gondolkodásmódban legyünk [hogy ez lehetséges].” (Filippi 3:10-16)

Igen, Hozzá hasonlóvá válni a végső elhívás. Ez a Mennyek Országa, amely megnyilvánul benned (Lukács 17:21).

De mi a Mennynek vagyunk polgárai, ahol a Mester Yahshua, a Messiás lakik [a Messiás elméje]. És Őt buzgón várjuk, hogy visszatérjen Szabadítónkként. Elveszi gyenge, halandó testünket [gondolkodásmódunkat], és dicsőséges testté változtatja, hasonlóvá az Övéhez, ugyanazzal az erővel, amellyel mindent uralma alá vet. (Filippi 3:20-21)

Te a Mennynek polgára vagy, aki olyan megdicsőült testet fog örökölni, amilyet most maga a Messiás visel. Ó igen, Ő a mi testvérünk, és mi az Ő örököstársai vagyunk (Róma 8:17)!

Ezt az Ország-valóságot szem előtt tartva tedd fel magadnak ezt a fontos kérdést: „Örökkévalóságod mekkora részét töltöd majd földi tested kielégítésével?”

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved [elméd] is.” (Máté 6:19-21)

Testi módon élsz, mintha csupán a földi létezésed lenne az egész? Elhiszed, hogy a lökhárítódon lévő halas matrica és a heti templomlátogatásaid elegendők az Ország szerinti élethez? Éppen az ilyen gondolkodási tévedések miatt létezik a gyász! Ez egy érzelem, amelyet csak a földön érzünk, és arra adatott, hogy vezessen minket.

Nem igaz-e, hogy minden igyekezeted csak gyászt szül? Mit kap az ember minden fáradozásáért és szorongó igyekezetéért, amellyel a nap alatt küszködik? Minden napja gyötrelem, munkája bánat; még éjjel sem nyugszik elméje. Ez is hiábavalóság. (Prédikátor 2:22-23)

Az egó vezette élet csak a fizikai gyönyörért él. Ám amikor felismered, hogyan fogsz valójában létezni az örökkévalóságban, „földi kincsek” nélkül, újragondolod majd rövid életed prioritásait. Újragondolod életed célját.

A gyász jele annak, hogy nem Yahweh terve szerint éled életedet. Arra rendeltetett, hogy figyelmeztessen: elvesztetted örökkévaló fókuszodat, és a test dolgaihoz vagy kötve.

Láttam minden dolgot, amit a nap alatt véghezvisznek; mindez hiábavalóság, szélkergetés. Mégis, amikor számba vettem mindazt, amit kezeim véghezvittek, és amiért fáradoztam, minden hiábavalóság volt, szélkergetés; semmi nyereség nem volt a nap alatt. (Prédikátor 1:14; 2:11) Hiábavaló fáradozás és szélkergetés, csupa gyász!

És mint minden fegyver, a gyász is arra szolgál, hogy elmozdítsa a tudatodat; a gyásznak tanítania kell téged valamire. Yahweh ezt mondja: „Ez az Én fegyverem, a benned lévő figyelmeztetésem, még ha nem is fog győzedelmeskedni azon, hogy elpusztítson téged (Ézsaiás 54:16-17).”

Megváltattál, hogy Lelki lényként élj, aki éppen most rázza le magáról a test maradványait. Élj örökkévalóság-tudattal; élj úgy, mint az Ország polgára, és a gyász pengéje, ahogyan minden földhözkötött érzelem, elpusztul.