Egy lépéssel sem többet

Ettől kezdve mutatta meg Yahshua a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell öletnie, és harmadnapon fel kell támadnia. (Máté 16:21)

Ahogyan Yahshuaval, a Messiással volt, úgy van veled is. Az Atya meghatározta az ember napjainak számát; elrendelte hónapjai számát, és határt szabott életének, amelyet nem léphet át (Jób 14:5).

Nem két verebet adnak-e egy fillérért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok akarata nélkül. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát; ti sok verébnél értékesebbek vagytok. (Máté 10:29-30)

Yahwehnek hatalma van minden élet felett. Ez megváltoztathatatlan minta. Nem csupán arról van szó, hogy meghatározta a kezdetedet és a végedet, hanem hogy megszervezte az összes közbeeső dolgot is. Komoly lelki elmélkedést igényel, hogy egyáltalán megfontold, nemhogy megragadd azt a valóságot, hogy életed minden egyes mozzanata jóváhagyást kapott, mielőtt fizikailag megteremtettek volna.

Talán könnyen kimondanád, mennyire nagyra becsülöd az Atya szuverenitását Yahshua életében, „hogy Jeruzsálembe kell mennie, hogy szenvedjen…” Vagy akár azt is, hogy értékeled: „egyetlen kis madár sem eshet a földre Atyád akarata nélkül.” De vajon nincs-e még mindig egyfajta szakadás, egyfajta üveges tekintetű tagadás abban, amikor ugyanez igaz Yahweh szuverenitására a te saját életedben?

Ő téged is meghatározott célra teremtett, és amikor ez a cél beteljesedik, „végetért” leszel. Yahshua ismerte ezt a fajta bensőségességet. El tudod képzelni, hogy egy élet ennyire bensőségesen kapcsolódjon az Atyához, hogy amikor Isten célja beteljesedett benne, kimondhatta: „Elvégeztetett [beteljesedett, befejeződött]!” (János 19:30) Igen, Yahshua ismerte ezt a bensőségességet.

Ez a bensőségesség folytonos elmélkedéséből született: „Ne az Én akaratom! Ne az Én akaratom! Ne az Én akaratom.” Ez biztosította, hogy csak az Atyja akarata (Yahweh gondolatai és elképzelései) kapjon helyet az elméjében, és csak eszerint cselekedjen. „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja, hogy az Atya mit cselekszik; mert amit Ő cselekszik, azt teszi hasonlóképpen a Fiú is.” (János 5:19) „Mert Én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött Engem, Ő parancsolta meg nekem, mit mondjak, és mit beszéljek.” (János 12:49)

És végül van egy hatalmas erejű eszköz, amelyre Yahshua gyakran támaszkodott. Elvonult puszta [magányos] helyekre imádkozni (Lukács 5:16). És amit ott tett, az a várakozás volt; sosem cselekedett önmagától. Várt, amíg meghallotta az Atya hangját; úgy járt, ahogyan az Atya szólt, és ha az Atya hallgatott, egy lépéssel sem ment tovább.

A Fiú semmit sem tehet önmagától. Te meg tudod ezt tenni?

Lelkünk Yahwehre vár;
Ő a segítségünk és pajzsunk.
Mert szívünk [az értelem központja] örvendezik Benne,
mert az Ő szent nevében bíztunk.
Legyen rajtunk irgalmad, ó Yahweh,
amint Benned reménykedünk.
(Zsoltárok 33:20-22)