Ezek a „jelentéktelen” dolgok

Semmiféle romlott beszéd [trágár vagy szennyező nyelv, sem gonosz szó, sem egészségtelen vagy hasztalan fecsegés] [soha] ne jöjjön ki a szátokból, hanem csak olyan [beszéd], amely jó, és mások lelki előmenetelét [épülését] szolgálja, amint az szükséges és alkalomhoz illő, hogy áldás legyen, és kegyelmet [Yahweh jóindulatát] adjon azoknak, akik hallják. (Efezus 4:29)

A „romlott” szó a romlott beszédben ebben az esetben módosító (melléknév), amely a dolgot írja le, vagyis a nyelv vagy beszéd „típusát”. Ezek piszkos, trágár, kegyetlen, rothadt, haszontalan, alkalmatlan, silány minőségű, bűzös és hasztalan szavak. És igen, ez kétségtelenül pontos leírása a parancsnak.

De vegyünk egy kissé eltérő nézőpontot, és ahelyett, hogy a dolgot, „a beszédet” módosítanánk, beszéljünk arról a cselekvésről, ami történik. Eszünkbe jut a Jakab 2:18, ahol azt tanuljuk, hogy a hit puszta leírásában nincs erő, hanem az erő a cselekvésben, a megtételben van. A héber szemlélet mindig a cselekvésben rejlik.

„Halld, Israyl: Yahweh a mi Hatalmasunk, Yahweh egy! Szeresd Yahwehet, a te Hatalmasodat teljes szíveddel [elméddel, akarattal, szándékaiddal, érzelmeiddel], és teljes erőddel.” (5Mózes 6:4-5) A héber „hallani” azt jelenti: figyelni és engedelmeskedni, meghallani a szavakat, majd engedelmesnek bizonyulni azok iránt. A cselekvésben van az erő!

Nézzük hát meg újra a „romlott” fogalmát, ezúttal héber cselekvési szemszögből. Mi az erő a romlott szavakban, nem csupán a romlott szavak szaftos leírása? A szavak nem egyszerűen trágárak és haszontalanok; olyan erővel bírnak, amely rothadást, pusztulást, gennyesedést, sorvadást, olvadást, fogyást és feloszlást indít el; bukást okoznak. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezek a silány minőségű szavak elhagyják az ajkakat; hanem arról, hogy halált teremtenek!

Élet és halál van a nyelv hatalmában, és aki szereti azt, annak gyümölcsét eszi [akár halálra, akár életre]. (Példabeszédek 18:21)

Ismét Jakabra emlékeztetünk minket. Ugyanígy a nyelv is kicsiny testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, mekkora erdőt gyújt fel egy kis tűz! A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv úgy foglal helyet tagjaink között, hogy beszennyezi az egész testet, és lángba borítja élet folyását; és a pokol gyújtja lángra… Nyughatatlan gonosz az, halálos méreggel teli. (Jakab 3:5-6, 8)

A romlott szavak okozták a bukást! „Valóban azt mondta a Magasságos, hogy ne egyetek? Semmiképpen sem haltok meg! Az asszony, akit mellém adtál! A kígyó megcsalt engem!” (1Mózes 3:1, 4, 12, 13)

A bennünk lévő Ádám tudja, hogy egyetlen rossz gondolat is elég ahhoz, hogy megkezdődjön az egész lavina. A bukott gondolatokat bukott szavak követik, amelyek megelőzik a bukott cselekedeteket. Rothadást, pusztulást, gennyesedést, sorvadást, olvadást, fogyást és feloszlást indítanak el mindenben, ami körülöttük van. A romlott szavak a pusztulás lavináját indítják el. Amit az elme gondol, azt a nyelv kimondja, és a testi világ engedelmeskedik neki.

Élet és halál van a nyelv hatalmában, és aki szereti azt, annak gyümölcsét eszi [akár halálra, akár életre]. Ez egy soha véget nem érő minta, amelyet meg kell érteni, és kezelni kell.

E szent mérce elfogadásával jár az a menthetetlen valóság, hogy nincsenek haszontalan gondolatok, nincsenek jelentéktelen szavak, és nincsenek jelentéktelen kijelentések. Csak a romlott „én” engedi, hogy azt gondold, a gondolatok és szavak jelentéktelen dolgok. „Ha nem ölök és nem paráználkodom, akkor rendben vagyok.” Pedig ha gyűlölöd testvéredet szívedben (elmédben), vagy bolondnak nevezed, már megölted őt. Ha szemeddel levetkőzteted azt a nőt, vagy kéjes megjegyzéseket teszel, már paráználkodtál vele szívedben (Máté 5:21-30).

Nincsenek haszontalan gondolatok, jelentéktelen szavak vagy jelentéktelen kijelentések. Nagy árat fizettek az elméd megmentéséért. Nincs rosszabb annál, mint kicsinyíteni azt, amit ez az áldozat jelentett Yahweh számára. Ha teret engedsz magadnak a fegyelmezetlen nyelvre, az olyan, mintha lábbal taposnád a Fiát, és közönségesnek tartanád kiontott vérét (Zsidók 10:29). Jobb lett volna, ha meg sem születtél volna, mint úgy élni, mintha a gondolataid és szavaid nem számítanának Neki.

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely a Magasságos szájából származik. (Máté 4:4) A te szavaidnak, akárcsak az Övéinek, hatalma van az élet és a halál felett. Miért ne az életet választanád?

Ezekiyl így prófétált a száraz csontoknak: „Halljátok Yahweh igéjét!” És életre keltek, és lábra álltak, igen nagy sereggé (Ezekiyl 37:4-10).

Minden gondolat számít, szeretett, és most már nyilvánvalónak kell lennie, hogy minden szó, amely ezekből a gondolatokból származik, szintén számít, minden egyes szó. Tehát gondolj életet, és aztán szólj életet!