Néha

Néha annyira félek, mintha egy pillanat alatt eltűnnék, senki sem hiányolna.
Néha egy foszladozó szálba kapaszkodom, mintha a holnap legjobbja egy még el nem szakadt fonál volna.
Néha az egész hazugságnak tűnik, mintha csak úgy tennék, mintha ez az utazás előre elrendeltetett volna.
Néha egyedül ülök a csendben, és vágyom rá, hogy a csend válaszoljon a magányomra.
Néha zavarban vagyok; miért a reménységben találja meg a hit a valóságát, ha a reménységnek nincs is valósága?
Néha dühös vagyok; hogyan lehet a hitnek és a reménységnek bármi valósága, ha egyetlen bizonyítékuk is láthatatlan?
Néha kegyetlennek tűnik, hogy ilyen törékenységgel teremtettek; azon tűnődöm, miért tenne ilyet a szeretet.

De ki vagy te, ember, hogy visszabeszélj a Mindenhatónak? „Mondhatja-e a formált dolog a formálójának: »Miért csináltál engem ilyenné?«” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt tisztességre, a másikat pedig tisztességtelenségre készítse? (Róma 9:20-21)

Oly sokat tanultunk együtt, ami segített leküzdeni az efféle gondolatokat. Akkor miért itt, miért most? Egyszerűen azért, hogy megvigasztaljunk. Azért, hogy tudd: nem kell megrettenned, ha ezek a gondolatok még mindig felmerülnek, még minden áldozat, minden engedelmességre való törekvés és minden, az Ő képmására formálódás iránti vágyakozás után is.

Maga Yahshua, engedelmességének teljes útja végén, szilárdan állva mindannak reménységében, amit megígértek Neki, felkiáltott: „Miért hagytál el Engem?” (Máté 27:46) Egész élete bűntelen út volt, és a végén Neki is át kellett élnie a kétséget. Az Ország benne volt, és egy pillanat alatt kiragadták Belőle. Miért? Szükséges volt, hogy mindenben megkísértessék, ahogyan mi is, mégis bűn nélkül maradjon (Zsidók 4:15). Ez volt az utolsó próba számára, hogy megszabaduljon saját akaratától, és ehhez az Atyában való kételkedés kellett, hogy beteljesítse!

Ezután Yahshua, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, azt mondta: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény; egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tettek, és a szájához emelték. Amikor tehát Yahshua megízlelte az ecetet, azt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva kiadta lelkét. (János 19:28-30) Neki a te edényedből kellett átvennie az ecetet a saját edényébe.

Ne feledd, szeretett, a szolga nem nagyobb az uránál; ami Neki szükséges volt, az neked is szükséges (János 15:20). Ne rettenj meg, ha néha ecetet kapsz; a feltámadásod közel van. Ne add fel. Ne hátrálj meg. Nemsokára dicsőségben leszel.