Született

„Fiam vagy Te; ma lettem a Te Atyáddá.” (Zsoltárok 2:7) Amint felemelkedünk a hegycsúcsra (magasabb tudatállapotba), és elváltozunk (túllépünk ezen a testi életen), oly sok ősi dolog lesz teljesen új, felnagyított és megvilágosított. Azok a dolgok, amelyeket régóta figyelmen kívül hagytunk, ritkán értettünk meg, sőt talán még el is hanyagoltunk, új jelzőfényekké válnak bennünk. Új fény ragyog bennünk, olyan fény, amely mindent megváltoztat. A megértés minden korábbi szintjét most elemi szintűnek ismerjük fel (Zsidók 5:12). Most kijelentem: „Soha nem térhetek vissza (Zsidók 6:1-2)!”

Vigyázzatok hát, hogy úgy cselekedjetek, ahogyan Yahweh, a ti Hatalmasotok megparancsolta nektek; ne térjetek le se jobbra, se balra. Az egész úton, amelyet Yahweh, a ti Hatalmasotok megparancsolt nektek, járjatok, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek. (5Mózes 5:32-33) „Soha többé nem térhetek se jobbra, se balra. Birtokba veszem azt az örökséget, amelyet megígért: az Ő elméjét bennem!”

A Zsoltárok 2:7 azon kinyilatkoztatások egyike, amelyeknél mostanáig talán kísértést éreztél, hogy az elemi dolgoknál maradj. Dávid írta, de magához Dávidhoz szólt, ezáltal egy világos és pontos prófétai tervrajzot adva, amely feltárja az eljövendő Messiás, Yahshua szülöttségi természetének (Atya-Fiú kapcsolatának) mintáját.

A mennyei elme nyelvének megértése ismét teljes tisztaságot hoz a feltárt mélységre nézve; és a tisztasággal együtt eljön az erő is! Dávid szó szerint szeretetet és dicséretet jelent. Fiú egy építőt és a családnév alapját jelenti. Az Atya itt azt jelenti: hordoz, létrehoz, nemz. Származást mutat.

Most, hogy megvan az igazság úgy, ahogy eredetileg meg volt szabva, nézzük meg az ősi dolgokat elváltozott elmével, és lássuk meg annak mérhetetlenségét, ami a Zsoltárok 2. rész 7. versében rejlik; ez a vers a szent elme örökül hagyásáról szól: Új megvilágosodást hozott létre a tudatban. A szeretet és a dicséret az Ő Nevének alapja. A szeretet és a dicséret Yahwehet tárja fel; Yahwehet Dávidban, Yahwehet Yahshua által, és Yahwehet benned.

Vajon lehetünk-e olyan merészek, hogy örökül hagyjunk rád valamit, és elvárjuk, hogy az örökre fenntartsa minden ezután következő gondolatodat? Kifejezhetjük-e azt az igazi valóságot, hogy amikor a szellemi származásodra gondolsz, elméd könnyen egyenlővé teheti azt az „elmebeli származással”? Elvárhatjuk-e tőled, hogy erre emlékezz, és örökre magadévá tedd? Az életed (elmebeli származásod) szeretetet és dicséretet testesít meg? Ha igen, ezen a napon te is az Ő fia vagy leánya vagy; te is létrehozattál.