Az üdvösség pohara

„Felemelem az üdvösség poharát, és segítségül hívom Yahweh nevét.” (Zsoltárok 116:13) A pohár egy edény, amely valamit összetart, de átvitt értelemben valaminek a részét jelenti. Az üdvösség egy része; miért csak egy része?

Mi ez az üdvösség? Héberül szabadulást, egészséget, segítséget, megmentő egészséget, jólétet és gyarapodást jelent. A görög üdvösség-fogalom is ugyanezt jelzi: jólétet, gyarapodást, szabadulást, megőrzést és biztonságot. Feltűnően hiányzik belőle a megváltás szó. Mégis, ezt az üdvösség poharát oly gyakran félreértik, és valódi jelentését oly szabadon felcserélik a megváltással.

A megváltás azonban egészen más képet fest mindkét nyelvben. A megváltás egy váltságdíj kifizetése által okozott felszabadulást jelöl. Ehhez a saját erőfeszítéseiddel, vágyaiddal vagy képességeiddel semmit sem tehetsz. Ez valóban egészen más kép, mint ez a kijelentés: „Felemelem az üdvösség poharát.”

Ez a nyelvvel való hanyag visszaélés egy ingatag (laza homokra épült) tanítást támogat, amely szükségszerűen identitásválsághoz vezet azoknál, akik ezt gyakorolják. Hogyan okoz identitászavart egy ingatag tanítás? Nézzük meg, mit is mondanak valójában, és hogyan vezet a tévedés ahhoz, hogy megrendüljön az a homokos talaj, amelyre reményeidet építetted. Ez az instabilitás széttöri azt az elmét, amely nem tudja összeegyeztetni azt a bizonyosságot, hogy a megváltás ára egyszer s mindenkorra ki lett fizetve, azzal a bizonytalansággal, amelyet a folyamatosan változó külső körülmények okoznak, amelyek szüntelen áldozatot látszanak megkövetelni.

Hallottad már így mondani; te magad is mondtad már: „Ó, én ekkor és ekkor üdvözültem…”, vagy „Mikor üdvözültél?” Ez a törékeny tanítás azt sugallja, hogy már „üdvözültél”, ám ezt lehetetlen összeegyeztetni olyan igékkel, mint: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.” (Filippi 2:12) Szerettem, egy meghasonlott ház (a gondolatok összessége) nem maradhat fenn (Márk 3:25). A meghasonlott háznak identitászavara van.

Ez egy újabb válaszút a lelki érettségedben. Az üdvösség „mije és mikorja” rendkívül fontos a lelki stabilitásod és szellemi állhatatosságod szempontjából. Ne csöpögős kegyelem, hanem eltökélt meggyőződés.

A pohár az az értelmi képesség, amely lehetővé teszi, hogy lelkiismereteddel befogadd és megfejtsd a szellemi bölcsességet; a természetfeletti intuíciónak a gondolataidba helyezett része, amely folyamatosan növekszik. De ne feledd, ez az eltökélt vágyból növekszik. Az „üdvözültem” nem ez az eltökélt vágy, szerettem. A „megváltattam, és félelemmel és rettegéssel munkálom üdvösségemet” — az igen!

Fontold meg, hogy feltedd ezt a kérdést a következő embernek, aki azt mondja neked, hogy üdvözült: „Ha üdvözültél, az azt jelenti, hogy a részed teljes, elérted a bűntelenséget, ugye?” Pontosan ez az, ami az üdvösség: egy olyan elme, amely többé nem vétkezik! Egy üdvözült elme, egy tökéletes elme, egy szent elme, az üdvösség teli pohara! De aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Máté 24:13)