Minden utolsó fillér

„Bocsásd meg adósságainkat, ahogyan mi is megbocsátottunk adósainknak.” (Máté 6:12) Az adósság az, amivel az egyik ember tartozik a másiknak, legyen az pénz, javak vagy szolgáltatás; az, amit valaki köteles megfizetni a másiknak, vagy annak javára teljesíteni; egy „dolog”, amivel tartozunk, egy kötelezettség vagy egy tartozás. A legmélyebb szinten azonban az adósság az igaz élet Yahwehnek tartozó kötelezettsége.

Amikor elmaradsz az igaz élettől, adóssá válsz a Mindenhatóval szemben. Buzgó lehetsz Yahwehért, mégsem érted az igazságot, amelyet ő megkövetel. Tudatlanságot mutathatsz az ő igazsága felől, amikor a saját igazságodat próbálod felállítani, ahelyett hogy az egyetlen igaz igazságnak alávetnéd magad. A benned lévő Messiás az egyetlen igazság mindenki számára, aki hisz (Róma 10:2-4). Ez a „belülről kifelé” bibliai mintázata. Bármi, ami kevesebb, mint a benned lévő Messiás által felhatalmazott igaz gondolkodás, ott kezdődik minden adósság.

Az adósságnak két arca van: a kirovás (ráterhelés) és az elhanyagolás. Ezek mindegyike kivételes betekintést ad Yahweh szándékának metafizikai vonatkozásába, arra nézve, hogy mit vétettünk, és mit bocsátott meg. Mindkettő mentális hibaként kezdődik, és szűkösségi gondolkodáshoz vezet, amely persze fizikai szegénységben végződik.

A kirovás egy teher vagy kötelezettség, gyakran vétekként leírva. Ez a súlyos teher, amelyet az önigazultság terhe alatt hordozol. Az elhanyagolás a hanyagság vagy figyelmetlenség által megsértett kötelesség. Ez az olyan elme szülötte, amely teljesen figyelmen kívül hagyja Yahweh igazságait és parancsait.

Bár a „múltbeli” adósságok (mentális tévedések és fizikai következményeik) árát Yahshua, a Messiás kiontott vére fizette meg (megváltás), ez nem jelenti azt, hogy a helyreállítás (mentális és fizikai) ne lenne szükséges folyamat (megszentelődés). Sőt, minden folytatódó kirovás és hanyagság, a hitvallás és megújulás után, sokat elárul Megváltódnak. Miért? Mert az ő megbocsátásának elfogadása egyben azt is jelenti, hogy vállalod, hogy elszámoltatható vagy az ő mércéinek.

Hacsak persze nem hiszed, hogy megváltott állapotod valamiféle „szabadulj ki a börtönből ingyen kegyelemkártyát” ad neked. Ha megszokásból lekicsinyled a bűnre vonatkozó döntésed súlyát, mondván: „Ahol megnövekedett a bűn, ott a kegyelem még inkább bővelkedett (Róma 5:20)”, akkor pontosan ezt teszed. Figyelmen kívül hagyod parancsait és a megszegésükért járó büntetést. Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Semmiképpen! Mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? (Róma 6:1-2)

Ez a személyes felelősség elismerésével kezdődik Yahweh mércéinek kirovásáért és elhanyagolásáért. Csak a bolond néz a Messiás kínzócölöpjére, és gondolja, hogy a folytatódó bűnnek nincs következménye. Aki elutasította Moseh törvényét, kettő vagy három tanú vallomására irgalom nélkül halt meg. Mennyivel súlyosabb büntetést érdemel szerinted az, aki lábbal tiporta a Hatalmas Fiát, aki a szövetség vérét, amely megszentelte őt, közönséges dolognak tekintette, és aki meggyalázta a kegyelem Lelkét? (Zsidók 10:28-29)

Az ő halála rendezte adósságaidat, és az ő halála miatt minden adósságot rendezni kell. Vigyázz, szeretett; hogyan élhetnél még benne, aki meghaltál a bűnnek?