Amit Atyánk mondana

Hit nélkül lehetetlen [Nekem] tetszeni. (Zsidók 11:6) Az egyetlen igazi gondod az életedben az legyen, hogy tetszel-e Nekem vagy sem. Ehhez pedig hitben kell élned. Azonban következetesen hiányos hitről teszel tanúbizonyságot azzal, hogy hagyod, hogy más gondok uralják a prioritásaidat. Ezt néhány kulcsfontosságú területen teszed.

Az első a merev időbeosztásod fenntartása iránti aggodalmad, vagyis a SAJÁT terved az életedre. Előre rögzíted a napirendedet, mintha Engem nem érdekelne a napod részleteinek vezetése. Ezzel nem hagysz teret Nekem, hogy elvezesselek a legmagasabb és legjobb felé.

Jobban kötődsz a napirendedhez, mint a Lelkem indíttatásaihoz? Hajlandó vagy rugalmas lenni, nyitott arra, hogy megváltoztasd, amit a nap prioritásainak gondoltál? Meg fogod szakítani a terveidet, legyen az rövid vagy hosszú távú, ha Én egy pillanat alatt szólok, még ha kellemetlen is, még ha nehéz is?

A második a mások iránti törődésed. És ezzel nem a „keresztény jótékonyságra” gondolok. Azokról az aggodalmaidról beszélek, amelyek azokra vonatkoznak, akiket szeretsz, és az Én tervemre nézve. Vagyis a félelmedre, hogy csalódást okozok nekik, vagy nem gondoskodom róluk, mintha az aggodalmaid felülírhatnák a Gondviselésemet. Ez őszinte törődésnek álcázza magát, valójában azonban a hitetlenségből táplálkozó szorongás, hogy a Tervem az ő legjavukat szolgálja.

Bízol Bennem, hogy gondoskodom rólad? Magasabbak-e az Én útjaim a tieidnél? Jobb-e az Én tervem a tiédnél az életedre nézve? Ha Én nem hagylak cserben téged, cserbenhagynám-e őket? Meg tudod akkor bízni Rám őket is? Nem fogom-e megvédeni és ellátni azokat, akiket a kezembe teszel le, még ha te magad nem is tudod?

Amint többre értékeled az intést, mint a kényelmet, jobban képes leszel minden körülményt lelki szemmel látni. Ezzel a látásmóddal átélheted az intést, és mégis megmaradhatsz a kényelemben (mindent az Én kezembe helyezve nyugodva), bármilyen kihívással nézel is szembe, vagy látod másokat szembenézni velük.

Az önfenntartás és a mások megvédésére való törekvés mindig elutasítja a szenvedést. Pedig a szenvedés a kegyelem eszköze, amely lehetővé teszi, hogy Lelkem szolgáljon a fájdalmas helyzetekben. Mindez azért van, hogy beteljesítse Szuverén Tervemet rád és azokra nézve, akiket szeretsz.

Engedd hát el a megmerevedett napirendedet, és bízz Bennem; és ha már itt tartunk, vedd le az álarcodat. Amint hűségesen átadod Nekem az életedet, sokkal könnyebb lesz elhinned, hogy szívemen viselem a te és szeretteid legjavát.

„Bár Fiú volt, mégis engedelmességet tanult azok által, amiket szenvedett.” (Zsidók 5:8)