Elveszett?

„Egy emberből teremtette az emberek minden nemzetét, hogy lakják az egész föld színét; és meghatározta számukra a kijelölt időket és lakóhelyük határait.” (Apostolok cselekedetei 17:26)

Mondtad már valaha, vagy hallottad valakitől: „elveszettnek érzem magam”? És nem hosszúsági és szélességi fokokra gondolunk, hanem látomásra, célra és irányra. Ma van a napja annak, hogy belépj örökségedbe, és elismerd, hogy már felszabadultál rendeltetésedbe.

A Messiás Yahshua által ti, akik egykor távol voltatok [távolságra, messze, idegenként], közel kerültetek a Messiás vére [amely kiontatott] által. (Efezus 2:13) Rendeltetésedet Yahweh szabta meg. Vesd le a régi embert (Róma 6:6, Efezus 4:22), és soha ne nézz vissza, „elfeledve azt, ami mögöttem van, és nyúlva az előttem lévők felé.” (Filippi 3:13)

Mindaz, ami azokra vár, akik visszanéznek, nem más, mint só (1Mózes 19:26). A keserűség, a megbánás és a szégyen „sója” az egyetlen, ami elérhető, ha nem „felejted el azt, ami mögötted van”. Tiszta látás, cél és irány helyett elveszettnek fogod érezni magad.

Énekelted-e már: „Csodálatos kegyelem, milyen édes a hangzása; egykor elveszett voltam, de most megtaláltattam,” csak azért, hogy az életed valóban azt énekelje: „És most újra elveszettnek érzem magam”? Vajon egy forrás édes és keserű vizet is fakaszt ugyanabból a nyílásból? Teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Így egyetlen forrás sem ad sós és édes vizet egyszerre. (Jakab 3:11-12) Megtaláltatva, mégis újra elveszve? Ennek nem szabadna így lennie! (10. vers) De megtörtént velük az igaz közmondás szerint: „A kutya visszatér a saját okádásához,” és „a megmosott koca a sárban való hemergéshez.” (2Péter 2:22)

Van néhány dolog, amit megtehetsz, hogy megvédd magad ettől a mentális visszaeséstől:

Válaszd a tényeket az érzések helyett: Először is, el kell döntened, hogy abban élsz, amit tudsz, nem abban, amit érzel. Tény: ő meghatározta számodra a kijelölt időket és lakóhelyed határait. Az, ahogyan valamiről érzel, nem mindig egyezik az ő igazságával; ebben az esetben az érzéseidnek a tényekhez kell igazodniuk. „Mert én tudom, milyen terveim vannak veletek – így szól Yahweh –, terveim, hogy jólétet és ne romlást hozzanak rátok, hogy reménységet és jövőt adjanak nektek.” (Jeremiás 29:11) Hogyan lehetnél akkor „elveszett”? Ez nem lehetséges, szeretett, csakis akkor, ha nagyobb súlyt adsz az érzéseidnek, mint az ő ígéreteinek.

Nőj fel: Kit tanítson meg tudásra? Kinek magyarázza el az üzenetet? Azoknak, akiket most választottak el a tejtől? Azoknak, akiket most vettek el az anyai mellről? (Ézsaiás 28:9) Mert bár ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, mégis szükségetek van arra, hogy valaki újra megtanítsa nektek a Mindenható kijelentéseinek alapelemeit; és tejre van szükségetek, nem szilárd eledelre. (Zsidók 5:12) Ideje felnőni; ideje szilárd eledelnek! Mert aki csak tejjel él, járatlan az igazság igéjében, mert kisgyermek. A szilárd eledel azoké, akik érettek. (Zsidók 5:13-14a)

Alakítsd át az elmédet: Vésd ezt jól az eszedbe: amit az Atya mond, az mindenkorra igaz! Erre az életedet is fel merheted, sőt fel kell tenned. Az elméd (szíved) átalakítása egy folyamat, amelynek most kell elkezdődnie. Az érett gondolkodó „érzékei gyakorlottak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsidók 5:14b), és arra a következtetésre jut: „Elveszettnek érzem magam, de tudom, hogy ez nem lehetséges, mert az életem az ő kezében van.” Ez a fajta gondolkodás az átalakulás jele; ez az elméd „megújulása”. (Róma 12:2) Egy olyan elme, amely képes megemészteni a „szilárd eledelt”, elutasít mindent, ami ellenkezik az igéjével, bármennyire is úgy érzi.

Minden olyan gondolat teljes átalakítása, amely nem igazodik Yahweh elméjéhez, győztesen a kezedben van. Nem is olyan nehéz, mint gondolnád; olyan egyszerű, mint amikor azt választod, amit ő mond, ahelyett, amit érzel. Sosem vagy elveszett, szeretett, csak úgy döntesz, hogy így érzed magad. Tegyünk le tehát mindent, ami akadályoz, és a bűnt, amely olyan könnyen behálóz minket, és fussuk kitartással az előttünk lévő versenypályát. (Zsidók 12:1)