A mesteri mesterség

Csendben várva Yahweh előtt: Légy erős, bátorodjék a te szíved [elméd], és várjad Yahwehet! Várjad, mondom, Yahwehet! (Zsoltárok 27:14)

És hogy megértsük ezt a mesteri mesterséget; a várakozást, nem lenne bölcs dolog megkeresni ennek héber gyökereit, hogy mit szándékozott Yahweh, amikor azt mondta: „Várj”? Képzeld el ezt a jelentést: „kötni,” „csavarni,” „összegyűjteni.” Ezek a szándékolt képek; és lényegük természetesen lelki.

Sokan közületek talán azt gondoltátok, hogy az utasítás arra vonatkozik, hogy várjatok arra, amit akartok, holott valójában a kívánt dolog fizikai megnyilvánulása nem a lényeges rész. Ez a tudatosság kérdése, szerettem, és a várakozásnak minden köze van ahhoz, hogy fényt fogadj be, hogy a sötétség (ego) darabkái lassan eltűnjenek. A „Fiú” befogadása olyan, mint a „nap” sütésében fürdőzni egy felhőtlen napon a strandon, de a „Fiú Sugarai” sokkal értékesebbek örökkévaló elméd számára.

A lelki „napbarnulás” megszerzése gyakorlást igényel. Meg tudod állapítani, mennyire fejlesztetted mesterségedet, ha elmész egy csendes helyre, és nyugodtan leülsz Előtte. Tisztítsd meg elmédet, és nézd meg, meddig bírod ki. Úgy gondoljuk, nagyon meg fogsz lepődni azon, milyen kevés ideig tudsz teljes csendben ülni, és teljes csendet értünk, gondolatok nélkül, amelyek átfutnak elméden. Úgy gondoljuk, meg fogsz lepődni azon, milyen gyorsan szeretnél kéréseket és könyörgéseket előterjeszteni, ahelyett hogy egyszerűen elmerülnél dicsőségében, az Ő jókedvéért.

Még meg kell tanulnod, hogy a csendben való várakozás összeköti az Ő Lelkét és lelkedet, mint két csavart drótot. Ez az Ő lényegének összegyűjtése egész lényedbe, mint napsugarak, amelyek beszívódnak bőrödbe.

Tanulj meg jelenlétének mesteri mesterévé válni. Ülj csendben, és ha kell, egyszerűen ismételgesd nevét újra és újra. Suttogd, hogy „Jáh” belégzéskor, és „veh” kilégzéskor. Aztán, ahogy elméd megtisztul, csak csendben gondold: „Yahweh, Yahweh, Yahweh, Yahweh…”