Imádság

Yahweh ezt mondja: „Gondolj Rám. Gyengéden jövök hozzád, szerettem, puha és szerető karokkal. Féltőn szeretlek téged, féltve vágyom egy gátlástalan kapcsolatra. Vágyam a teljes eggyé válás veled. Gyermekemként engedélyed van arra, hogy kapcsolatba lépj Velem, hogy bármikor belépj trónterembe. Ezt a természetfeletti találkozási helyet imádságnak hívják. Sokan közületek úgy tűnik, nagyon emberi, vallásos módon tekintenek az imádságra. Az imádság csukott szemet és összekulcsolt kezeket jelent. Némelyeknek pedig bizonyos szavak elmondását. Ez rendben van Nekem. De az is rendben van Nekem, ha nem így van.”

Néha ez a találkozási hely lelkileg erőszakos. Emlékezz: A Mennyek Országa erőszakot szenved, és az erőszakosok ragadják el azt. (Máté 11:12) Persze, ez „jó erőszak.” Képzeld el, mint egy természetfeletti ütközést a Mindenhatóval.

Ez az erőszakos ütközés gondolata a közbenjárás fogalmában van összesűrítve. Mind a természetes, mind a lelki síkon a közbenjárás az erőszak vagy erő általi ütközés, egy intenzív találkozás, a rátörés vagy áthaladás gondolatát sugallja. A Jób 36:32 azt mondja: „Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.” Az imádság vagy közbenjárás „célba talál!” A lényeg az, hogy ez egy találkozás, aminek eredménye van.

Gyere úgy, ahogy vagy, de ha belépsz, nem távozhatsz ugyanúgy, ahogy jöttél. Kösd fel őket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid között. (5Mózes 6:8) Az eredmény kötelező érvényű; nyomot hagy!

Az, hogy összeütközöl a Mindenhatóval, az a kép, amelyet szeretnénk, hogy magadba szívj. Képzeld el, hogy teljesen elmerülsz Benne. Ha képes vagy erre, a lecke teljes. Ha nem, csak elképzelhetjük, milyen lehet Yahweh gyengéd hívása feléd.

„Gyakran hallom, ahogy azt mondod: »Csak imádkozni tudok.« Tudom, hogy Lelkem már munkálkodik benned, ezért fogalmazzuk át, amit valójában mondasz. »Csak ütközni tudok Teremtőmmel.« Most már látod, ugye? Nincs erőteljesebb dolog, mint az imádságnak nevezett erőszakos ütközés.

Képzeld el, ahogy teljes erőddel, fejjel előre rohansz karjaimba. Aztán érezd, ahogy szerető karjaim körülölelnek. Öleld át ezt a valóságot, drágám. Ideje felnőni és megérni.

Tudom, hogy gyakran az utolsó szalmaszálnak gondolod az imádságot, amikor minden más orvosság kimerült. Akkor gondolod úgy, hogy talán az imádság indokolt. Gondold át újra, szerettem. Ez egy szemtől szembeni ütközés Velem, egyenesen a karjaimba.

Akik érettek, azok szavai eltérnek attól, hogy »Csak imádkozni tudok.« Ehelyett azt mondják: »Csak imádkoznom kell.« Nincs vallás, nincs helyes mód; egyszerűen elkezdenek Velem beszélni. Ez gyönyörű; ez gyengéd; ez bensőséges, ez egy erőszakos természetfeletti ütközés. Eljössz, hogy ütközz Velem?”