Elfogadás

Akkor a felesége azt mondta neki: „Még mindig ragaszkodsz a feddhetetlenségedhez? Átkozd meg a Mindenhatót, és halj meg!” De ő azt mondta neki: „Úgy beszélsz, ahogyan az esztelen asszonyok szoktak beszélni. Vajon csak a jót fogadjuk-e el Yahwehtől, és a rosszat ne fogadjuk el?” Mindebben Jób nem vétkezett ajkaival. (Jób 2:9-10)

„Kit tanítson tudásra? És kivel értesse meg az üzenetet? Azokkal, akiket csak most választottak el a tejtől? Azokkal, akiket csak most vettek el az emlőtől?” (Ézsaiás 28:9)

Az én éretteim megértik. Jób megértette. A te növekedésed iránti vágyamban el kell mozdítanom téged a kisdedek tejétől egy érettebb hit felé.

Mert mindaz, aki csak tejjel él, járatlan az igazság igéjében, mert kisded. A kemény eledel pedig azoké, akik érettek, azoké, akiknek érzékei a gyakorlat által ki vannak képezve mind a jó, mind a rossz megkülönböztetésére. (Zsidók 5:13-14)

Én vagyok Yahweh; azt kívánom, hogy képes légy „megkülönböztetni mind a jót, mind a rosszat.” Azonban nemcsak arról van szó, hogy meg kell különböztetned a jót a rossztól; érett hívőként azt is el kell ismerned, hogy Én vagyok mindkettőnek, a jónak és a rossznak is a szerzője.

Már hallom is a reflexszerű válaszodat; gyakori a beszélgetéseidben és tanításaidban. „Isten sohasem engedné meg, hogy gonoszság kerüljön az életünkbe; az az Ördög birodalma.” Gondolkodj el ezen egy pillanatig… azután fontold meg ezt is; ha Én vagyok Az, aki megengedi az ellenség gonoszságát, hogy próbára tegyen téged, akkor ki a Szuverén a próbáltatásod felett? És azt is el kell döntened, hogy a próbáltatás benned van-e, vagy valamilyen külső erőtől ered.

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a pokolban. Nem két verebet adnak-e el egy fillérért? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok akarata nélkül. (Máté 10:28-29)

Kitől félj? Az ellenségtől? Vagy Tőlem, Yahwehtől? A kettős elméd azt akarja mondani neked, hogy egy „mindenkit szerető Teremtő” nem engedne meg ilyesmit. Vedd le a hályogot; mert pontosan így működöm.

A téves felfogásod azt mondja neked, hogy „rossz”, amikor fájdalmas dolgok történnek. Én azt mondom neked, hogy az ellenkezője igaz; a próbák a te javadra vannak szánva. Ha ezt nehéz elfogadni, az azért van, mert rossz a nézőpontod, gyermekem. Bedőltél annak az emberi teológiának, hogy „egy szerető Teremtő nem tenne ilyesmit.” Ostobaság, mondom, ostobaság. Azért, mert szeretlek téged, folytatódni fognak a próbák.

Örülsz annak, hogy megterveztem Fiam áldozatát, hogy engesztelést szerezzen bűneidért. Mégis nehezedre esik elfogadni, hogy megrendezem a te próbáltatásodat, a te „áldozatodat.” Hadd emlékeztesselek; „A szolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” (János 15:20)

Inkább azt mondhatnád: „Yahweh tudja, mire van szükségem ahhoz, hogy a Messiás képére formálódjak, mert egyedül Ő mindentudó.” Ez lenne a helyes nézőpont.

Irántad érzett mély szeretetemben, szeretett, újra és újra meg fogom ismételni ezt a mintát. A cél a tökéletesség, a Messiáshoz-hasonlóság. Elismered-e, hogy még mindig el kell távolítani belőled valamit ahhoz, hogy ezt a célt elérd? Vagy inkább olyan vagy, mint egy mai farizeus, aki sokkal szellemibbnek tartja magát, mint amilyen valójában, de a te esetedben persze „kegyelemből”? Melyik ír le téged, gyermekem?

Én formálom a világosságot, és teremtem a sötétséget: Én szerzek békét, és teremtek gonoszt [csapást, bajt, veszedelmet, pusztulást]: Én, Yahweh, cselekszem mindezeket. (Ézsaiás 45:7) Fogadd ezt el, és légy békében nemcsak vele, hanem miatta is!