A csendben

A csendben szólsz Te. A suttogásokban, nem az erős szélben, nem a földrengésben, sem a tűzben, hanem egy halk, szelíd hangban közösködsz velünk (1Királyok 19:12). Talán több tapasztalattal, talán tudva, mire kell figyelnem, meghallanálak Téged.

Egyedül ültem a csendben sok napon és éjszakán át. Ó, mennyire vágytam Alkotóm suttogására; bármi megteszi. Suttogj nekem, Abbá, akár csak a nevemet; szükségem van a saját bizonyságomra.

A vágy égi bennem, hogy megismerjem suttogásaidat; nem létezhetek anélkül, hogy meghallanám őket. Szívem biztosít arról, hogy megtanulom majd hangod hangzását. Vágyom arra, hogy szeretetünk, kapcsolatunk és közös utunk nyelvén szóljak.

Kimerítettem mindent, amit a világ kínálhat, és semmi sem hoz életet; semmi sem elégít ki. Tudom, hogy csak Egy Igazi Forrás van; „A hatalom a Hatalmasé.” (Zsoltárok 62:11)

Atyám, megértem, hogy Te vagy Az, aki még az imádkozásra is felhatalmazod az embert. És tudom, hogy Igéd azt mondja, hogy csak azért szerethetlek Téged, mert Te szerettél előbb engem (1János 4:19). Dicsérlek Téged, amiért megrendezted a szeretet énekét szívemben; és lelkem zenéjét, amely most Benned gyönyörködik. Csábító Lelked mindent rendbe tesz.

Most pedig, megkérhetlek, hogy vigyél még tovább? Elég bölcs vagyok ahhoz, hogy tudjam, Te már szólsz, és nekem kell meghallanom. Megtanítasz nekem valami különlegeset, valami bensőségeset?

Íme, a vágyam, Atyám: kérlek, adj fület, hogy halljak, és SOHA ne mulasszam el hangodat; adj a szeretet nyelvét, bölcsességgel telve; és adj vigasztalást abban a pillanatban, amikor szólsz, bizonyosságot, hogy Te vagy az! Semmi mást nem kívánok. A Te hangod az, ami megmaradt, minden, amire szükség van; a világnak nincs mit kínálnia.

Folytasd a hozzám szólást, Apuka; nem szűnök meg figyelni a csendben. Azt mondod: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én vagyok a Mindenható.” (Zsoltárok 46:10) Yahweh, én csendes vagyok.