Saige szivárványa

Egy gyermek szíve tiszta, odaadó, és egészen radikális.

Lányom azt mondja: „Apa, imádkoztam Yahwehhez, és megkértem Őt, hogy mutasson nekem egy szivárványt, ha idén hazajössz a börtönből. Egy hetet adok Neki.”

Ahogy letettem vele a telefont, úgy csapott belém, mint egy áradat. „Szükségem van arra a szivárványra, Atyám. Nem csak Saige-nek, hanem nekem is.” Arra gondoltam, hogy Ő nem köteles minden jelnek megfelelni, amelyet elé állítunk, de ez járt a fejemben: „Olyan fiatal még, Atyám. Látnia kell a hatalmadat.”

Elaludtam, majd felébredtem, és elkezdtem ezt írni. Ahogy itt ülök, ismét ráébredek, mennyire akarom azt a szivárványt. Az egész családomnak akarom, és hidd el vagy sem, neked is akarom, aki szintén szeretnéd kétségek nélkül mondani: „Ő valóságos. Él, és igazán valóságos.”

Fontolgattam, hogy rajzolok neki egy szivárványt, és hazaküldöm. Arra is gondoltam, hogy küldök neki egy szivárványos posztert. Kihívást jelentenek számomra mindazok a csodálatos ígéretek és közvetlen szavak, amelyeket Ő adott nekem ebben az évben. Mi a szándéka a szivárvánnyal? Miért vagyok olyan gyors abban, hogy elhiggyem, valami szivárványosat kell küldenem Saige-nek?

„Egy hetet adok Neki” — mondta. Azon kapom magam, hogy megbabonázva állok ezen.

Áhítati időm ma reggel a Példabeszédek 10-hez vezetett. A 24. vers azt mondja: „Amit az igazak (helyesen gondolkodók) kívánnak, az megadatik.” Ki tudod-e találni, mit kívánok ma? Reménykedem életben, örömben, békében, jólétben, és igen, egy szivárványban Saige-nek, nekem, és neked.