A szeretet tulajdonságai (16)

„A szeretet soha el nem fogy!” (1Korinthus 13:7) A szeretet soha el nem fogy, ezért Yahweh soha nem fogy el!

A szeretet ezen utolsó pillére az, amelyre minden más támaszkodik. Héber számítás szerint a tizenhat (egy-hat) hét, a hét pedig „beteljesedés.” A szeretet igazi és teljes lényege, az egyetlen szeretet lényege, hogy soha el nem fogy.

És most, vagy mondjuk inkább ismét, szembenézünk a dolog lényegével. Összefoglalhatjuk egy egyszerű kérdéssel. „Mondtad-e valakinek, hogy szereted, mégis elbuktál a szeretet tizenhat tulajdonsága közül bármelyikben?” Maga a tizenhatodik nem hagy helyet a bukásnak, és így a kérdésre adott válasz mindenki számára nyilvánvalóvá válik.

Azért tanítjuk másoknak, hogy a szeretet elfogyhat, mert azt valljuk, hogy szeretjük őket, miközben ugyanakkor cserben hagyjuk őket. Létfontosságú, hogy megragadd ennek nagyságát, ezért megismételjük! Azért tanítjuk másoknak, hogy a szeretet elfogyhat, mert azt valljuk, hogy szeretjük őket, miközben ugyanakkor cserben hagyjuk őket.

Végzetes hibánk hatása az, hogy mindannyian egy süllyedő gondolkodásmóddal érünk fel afelől, hogy mi is a szeretet, majd ezt a törést egyenesen belevisszük az egyetlen Olyannal való kapcsolatunkba, aki valaha is igazán szeretett. Vajon olyan nehéz megérteni, miért van mindannyiunknak ilyen nehéz megbíznunk Yahwehben? Az életünket (tudatos éberségünket) azzal töltjük, hogy elhisszük, hamis bálványozó „szeretetünk” a valódi dolog, csak azért, hogy minden szinten elbukjunk a szeretetben. És mivel ez a szeretet mindig valamiképpen kielégítetlen maradt, előre kialakult tudatalatti és tudatos gondolataink azt sugallják, hogy Yahweh szeretete is elhagy majd minket. Ez elkerülhetetlenül ahhoz a következtetéshez vezet, hogy „az Ő szeretete sem lesz másmilyen, mint minden más, amit szeretetnek neveztünk, amelyek mind cserbenhagytak minket a múltban.”

Sohasem tapasztaltuk meg, és nem is ismertünk olyan szeretetet, amely soha el nem fogy, ezért annak felfogása messze meghaladja képességeinket. Hogy közelebb hozzuk, szembe kell néznünk azokkal az évekkel, amikor meggyaláztuk az Ő szeretetét.

„Atyám, bocsáss meg, amiért elraboltam a szeretetről szóló, Te által teremtett igazságot, és megpróbáltam a saját személyes mércéimhez igazítani. Megvallom, hogy sohasem szerettem, sem meg nem tanultam elfogadni a Te tökéletes szeretetedet. Segítesz-e megtanulnom valódi szeretővé válni, hogy előbb Téged szeresselek, Atyám, azután pedig másokat?”

Ez az az imádság, amely a szeretetről alkotott saját képedet az Ő szeretetének képévé alakítja át. Ez a megtérés imádsága, mélyen befogadva megújuló tudatodban, eltávolítja a lángoló kardot az Élet Fájától, és újra hozzáférést ad neked ahhoz a bőséges élethez, amelyet mindig is Yahweh gyermekei számára szántak!

Az Ő gyermeke vagy, olyan gyermeke, akit felfogóképességeden túlmenően szeret. És Ő hamarosan eljön! Ha addig nem tapasztaltad meg a szeretetet, akkor addigra meg fogod. De fogadd meg ezt az intést; amikor visszatekintesz életedre, minden egyes pillanatot, amelyben nem igaz szeretetben éltél, elpazaroltnak fogsz tartani!

Új parancsolatot adok nektek: hogy szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről fogja megtudni mindenki [az emberek], hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást [ha folyamatosan szeretetet mutattok egymás iránt]. (János 13:34-35)