A szeretet tulajdonságai (2)

„A szeretet jóságos!” (1Korinthus 13:4) A szeretet jóságos, ezért Yahweh jóságos!

Jó; ez a jóságosság meghatározása. És a „jó” szóból megtanuljuk a „tökéletesség” szót! A szeretetnek ez a második tulajdonsága a szeretet véget nem érő tökéletességét fejezi ki. Végül, a tizenhatodik tulajdonságnál, teljesen tiszta megértést kapunk a szeretet minden tulajdonságáról, de ennél a tulajdonságnál a szeretet jóságosságába tekintünk bele.

A jóságosság a szeretet alapjának része. Pillérként működik a másik tizenöt tulajdonsággal együtt. Képzeld el, ahogy Péter leírja annak kapcsolatát a szeretethez a 2Péter 1:5-7-ben: De éppen ezért, minden igyekezetetekkel, adjatok hitetekhez erényt, erényetekhez ismeretet, ismeretetekhez önuralmat, önuralmatokhoz kitartást, kitartásotokhoz istenfélelmet, istenfélelmetekhez testvéri szeretetet, testvéri szeretetetekhez pedig szeretetet.

Ez egy újabb megromolhatatlan mintát hagy ránk. Bármi, ami szeretetként próbálja kifejezni magát, mégis jóságtalan, az csaló!

A gyógyulás a szeretetünk „önmagunkra” épülő kifejezéseinek kudarcaiból megtérés által jön. A jóságosság nélküli cselekedetért imádkozz így: „Atyám, bocsáss meg, amiért jóságtalan voltam, mégis szeretetet állítottam. A teljességében vett szeretet határoz meg Téged; és az én visszaélésem csak fájdalmat és zavart okozott.”

Ez a keskeny megtérés útja ezután felszabadítja Yahweh hangját belül. A csendes, halk hang visszhangzik: „Megtaníthatlak igazán szeretni? Megtaníthatlak arra, hogy olyan légy, mint Én, az én Fiam és az én Lelkem?”

Figyelj jól, szerettem, ha folyamatosan azt állítod, hogy szeretsz, mégis akár egy pillanatra is jóságtalan maradsz, elbuktál a szeretetben. Legyél tudatában, a szeretet nem fogad el helyettesítőt, és nincs olyan, hogy emberi szeretet!

Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást [ha folyamatosan szeretetet mutattok egymás iránt]. (János 13:34-35)