Ha Csak a Ruhádat

Atyám, adtál nekem a hit egy mértékét (Róma 12:3), és utasítást, hogy növekedjek Fiad kegyelmében és ismeretében (2Péter 3:18). Fiad megígérte, hogy nemcsak hitem szerzője lesz, hanem annak beteljesítője [befejezője] is (Zsidók 12:2).

Mennyei Atyám, szüntelenül kerestelek Téged, gyakran könnyek között. Mégis, elmémnek börtönében maradtam bezárva. Ma ismét átadom mindazt, ami elmémben megnyomorított, és alázattal kérem a beteljesítőt, hogy alakítsa át gondolkodásomat. Yahshua, élő áldozatként ajánlom fel életemet; alakítsd át elmémet (Róma 12:1-2), hogy lássalak, ne csak halljalak Téged (Jób 42:5). Alakítsd át testi értésemet szellemi felfogássá.

Miért ragaszkodtam ezekhez a gondolatokhoz, amelyek fogva tartanak? Korábban is megpróbáltam átadni ezeket a dolgokat, mégis megmaradtak. Vajon elmém börtöne valóban biztonságos hellyé vált számomra, mint egy gyermek kedvenc takarója, amely magába foglalja az ismerős dolgok illatát, textúráját, kényelmét és biztonságát? Vajon otthonossá vált számomra a börtönöm, félve attól, hogy kilépjek belőle?

Abban a hitben, hogy a Te józan elméd birtoklása a rendeltetésem, ismét megadom Neked az engedélyt, hogy elvedd tőlem a félelem takaróját, és ruhád szegélyének érintésével helyettesítsd (Máté 9:20), a dicséret ruhájával (Ézsaiás 61:3). Vedd el hamis vigaszaimat, és mentsd meg ezt a gyermeket, aki megdermedt az időben, ragaszkodva a biztonsághoz, amelyet kedvenc takarójától keres. Nem térek oda vissza soha többé.

Yahshua, kijelentem, hogy mostantól fogva elmém megújul, és egyetlen biztonságom a Te ruhád szegélye lesz. És Abbá, ha megpróbálom szorosan a mellemhez tartani a régi takarót, tépd ki azt a kezemből.

„Tudom, hogy Te mindent megtehetsz,
és hogy semmilyen szándékodat nem lehet megakadályozni.
Megkérdezted: »Ki az, aki tanácsot rejteget tudás nélkül?«
Ezért olyasmit mondtam ki, amit nem értettem,
csodálatos dolgokat, amelyeket nem ismertem.
Kérlek, hallgass meg, és hadd szóljak;
Te mondtad: »Én kérdezlek téged, és te felelsz Nekem.«
Fülem hallásából hallottam Rólad korábban,
de most a szemem lát Téged.
Ezért megvetem magamat,
és megbánom porban és hamuban.” (Jób 42:2-6)

A múltban olyasmit mondtam ki, amit nem értettem, olyan csodálatos dolgokat, amelyeket nem ismerhettem. De ma hitem beteljesült; érzem ruhájának érintését.