Nagyobb mérték

Kivitt engem tágas helyre; megmentett, mert kedvét lelte bennem. (Zsoltárok 18:19)

Atyám, azt mondtad, keressem arcodat, és kerestem. Ismered minden gondolatomat és minden szándékomat. Még többet is tanítasz nekem önmagamról, mint amennyit valaha tudtam. Mindent tudtál, amikor rám gondoltál a föld alapjainak lerakása előtt (Jeremiás 1:5).

Ki kell mondanom szívem e kiáltását, ezt a dolgot, amely bennem ég. Nem hagyom, hogy elaludjon. Szükségem van erre a feljegyzésre róla.

Ahogy kerestem arcodat, azzal a megértéssel tettem, hogy minden a Te kezedben van. Az időzítés, az út és a végeredmény, minden a Te kezedben van. Az én kiáltásom Hozzád, Atyám, hogy láthassam kezedet. Hogyan néznek ki? Amikor megérintenek, a Te kezed érint engem? Ahogy átlépek a „megtalálásba”, honnan fogom tudni, hogy megtaláltalak? Van egy esemény, egy megvilágosodás? A keresés folyamata maga a megtalálás? Még mindig többre vágyom, Atyám, ami arra enged következtetnem, hogy sokkal több van. Sokkal több van, Atyám; nem így van?

Be kell vallanom, hogy az „értelmet felülmúló béke” (Filippi 4:7) nem az, amit érzek. Ez egyáltalán érzés, Atyám, vagy egy létállapot? Vagy mindkettő?

Atyám, tudom, hogy nem törekedhetek ezekre türelmetlenséggel és aggodalommal. Tudom, hogy van egy helyes minta arra, hogyan találjalak meg Téged, amikor kereslek. Legalábbis azt hiszem, tudom.

Vannak pillanatok, amikor küzdök a békéért és az örömért. Vannak pillanatok, amikor dicsérlek és imádlak még nagy fájdalomban is. Azt hiszem, rájöttem a különbségre a törekvés és az engedelmesség között. Tudom, hogy mindaz, ami vagyok, vagy valaha is leszek, azon múlik, hogy megtalállak-e Téged.

Megadnád nekem az engedélyt, hogy mélyebb helyre menjek Veled? Most kérlek Téged, Atyám; megnyitnál-e még több ajtót szereteted és elfogadásod kertjéhez? Tudom, hogy nem kaphatok, hacsak nem kérek (Lukács 11:10). Ezért kérek, és eszembe jut, hogy a Hatalmas minden ígérete Benne [Yahshua-ban] „Igen”, és Benne „Úgy legyen”, a Mindenható dicsőségére mirajtunk keresztül. (2Korinthus 1:20)

Tudom, hogy már most is elégedett vagy velem, mivel Fiad feltámadásán keresztül látsz engem, de én nem vagyok elégedett magammal, Atyám. Nem ítélem el magam, de tudom, hogy keresnem kell, amíg meg nem találom. Nem azért keresek, hogy kiérdemeljem szeretetedet; Te már bebizonyítottad nekem szeretetedet. Tudom, hogy még több van Belőled, ezért keresem, hogy megtaláljam a többit. Engedelmességem ebben hatalmat ad nekem, Atyám. Ebben a hatalomban kereslek most Téged. Kérlek, Atyám, jöjj hozzám nagyobb mértékben.