Végtelen megtérés?

Tudom, hogy az ember élete nem a sajátja; nem az embertől függ, hogy irányítsa lépteit. Igazíts helyre, Yahweh, de csak igazsággal, ne haragodban, nehogy semmivé tégy engem. (Jeremiás 10:23-24)

Meddig kell veled mennem? Jeremiás könyve azelőtt íródott, hogy te megszülettél volna? Azt hiszem, 2600 évvel korábban. Nem tárt-e fel testvéred, Jeremiás, egy titkot neked? Hallgasd meg újra: „Nem az embertől függ, hogy irányítsa lépteit.” Ő találta ezt ki? Ez emberi bölcsesség? Nem! Ez az Én Lelkem által neki adott kinyilatkoztatás volt.

Bizony mondom neked, nem a te dolgod irányítani saját lépteidet. Az Enyém a vezetés; a tiéd az engedelmesség. Miért van hát a végtelen és ismételt megtérés?

Hadd kérdezzelek: Nem küldtem-e el Fiamat, hogy megfeszíttessen általad és érted? És vajon nem az-e az Én vágyam, hogy Én vezessek, te pedig kövess? Ha mindkét kérdésre igennel válaszoltál, akkor van egy utolsó kérdésem. Nem takartam-e be és védtem-e egész létedet, napi tevékenységeidtől kezdve teljes megváltásodig (átalakult elmédig)?

Hallgass Rám, gyermekem. Igen, vágyom a megtérésre; ez bizonyítja Nekem, hogy látod tévedésedet. A megtérés egészséges jele annak, hogy követsz. Amit nem akarok, az a folytonos megtérés egy olyan ügy miatt, amelyet valóban megbántál.

Amikor arra kérsz, hogy bocsássak meg neked, gondolj Megváltódra, Fiamra. Megtörtént! Megbocsátva! Amíg őszinte vagy, elfelejtve van. Miért ragaszkodsz hát utána a bűntudathoz? Hagyd abba! Lépj tovább!

Felejtsd el a korábbi dolgokat; ne időzz a múlton. (Ézsaiás 43:18) Én új dolgot cselekszem.

Törj előre, gyermekem, törj előre. Megbocsátottam neked, és a „megbocsátottam” múlt idő. Elfogadtam Fiam áldozatát. Ne becsüld le egy ilyen dicsőséges ajándékot azzal, hogy nem hiszed, hogy megbocsátást nyertél. Törj előre a felfelé hívó szóra, gyermekem. Törj előre.