Én vagyok az—az áruló?

Amikor eljött az este, Yahshua letelepedett az asztalhoz a tizenkettővel, és miközben ettek, ezt mondta: „Bizony mondom nektek, egyikőtök el fog árulni Engem.” (Máté 26:20-21)

Tizenkét ember, egyikük elárulja. Mondd meg Nekem, mit tudsz az ember szívéről (elméjéről). Mi volt mindegyikük gondolkodásmódja, miután Yahshua kimondta: „Egyikőtök el fog árulni Engem?” Vizsgáld meg saját szívedet, mielőtt válaszolsz. Válaszolj őszintén.

Ha van szemed a látásra, íme, amire rájöhetsz. Vedd figyelembe, hogy talán ez történt azon az éjszakán. Mind a tizenkettő azonnali szívbeli reakciója az volt, hogy megrémültek, és mindegyikük azt gondolta: „Lehet, hogy én vagyok az.” Néhány pillanat elteltével a tizenkettőből tíz meggyőzi magát, hogy sosem tenne ilyet, egymás után mondva: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?” (22. vers) Figyeld meg, hogy azt mondtam: „Meggyőzi magát.” Nem igazán biztosak benne, hiszen jól tudják, hogy kételyek merültek fel egész Yahshua-val töltött útjuk során, mégis elkerülhetetlenül jobbnak látják magukat az árulóknál.

Mi a helyzet a másik kettővel? Az áruló persze megtévesztő; „Csak nem rólam beszélsz, Rabbi?” (25. vers) Tovább fokozza megtévesztését azzal, hogy Yahshua-t tanítóként ismeri el. Leleplezik, mégis tagadásban marad.

Mi van azzal a lehetőséggel, hogy az utolsó tanítványnak más volt az élménye? Ő a bölcs és alázatos. Nem nevezik meg konkrétan, de Yahweh látja az ember szívét (1Sámuel 16:7). Ez az alázatos ember tudja, hogy képes lenne az árulásra, mégis szereti megváltóját, Yahshua-t. Teljes mértékben érzi saját gyengeségét, és vágyik rá, hogy megkapaszkodjon, bármilyen gonosz is legyen a szíve. Képes szeretetre és megtévesztésre is. Elkötelezett megváltója iránt, mégis elég bölcs ahhoz, hogy féljen saját szívétől.

Ő a hallgatag. Nem szól ezen esemény közben. A többiek mind azt mondják: „Csak nem mi vagyunk azok, Mester.” Mesternek nevezik Őt, de ez a bölcs ember nem olyan gyors a beszédben. Ő megítélte önmagát. Mély felismerése van arról, hogy csak a kegyelem engedi meg neki, hogy az asztalnál legyen, és minden erejével kapaszkodik. Nem büszkélkedik erőfeszítésével.

Fél elhagyni a fedezéket, amelyet ajándékba kapott. Ő is áruló, mégis hisz az eljövendő áldozatban. Tudja, hogy a vér kiontása az egyetlen reménye. Vágyik rá, hogy megvásárolják. Minden erejével kapaszkodik.