Ezt tudom

Mikor lehetsz igazán „szabad”? Bonyolult, mégis nagyon egyszerű. Csupán az „én” felismerésének kérdése. A szabadság csak abból a felismerésből fakadhat, hogy az ego a testi természeted része, és hogy a testi természet teljes gonoszság.

Párosítsd ezt a felismerést Yahweh Lelkének a lelkiismeretbe való beültetésével, és ezzel a szabadság gondolata felismeréssé válik, de még nem valósul meg. Pál a „test kontra Lélek” kérdéséről beszél, és részben feltárja az itt kifejtett választ. Igen, a válasz ebben az egyszerű gondolatban rejlik: „Azok, akik test szerint vannak, nem tetszhetnek a Mindenhatónak. Ti azonban nem test szerint vagytok, hanem Lélek szerint, ha valóban a Hatalmas Lelke lakik bennetek.” (Róma 8:8-9)

Most már felismerem, hogy mindennek, ami az „énemhez” (testi természetemhez) tartozik, csökkennie kell ahhoz, hogy mindaz lehessek, amit Ő akar számomra. Nekem csökkennem kell! (János 3:30) Ez minden bizonnyal a szabadság mintájának kulcsfontosságú eleme, és minden gondolatomat át kell alakítania; de nem ez a minta teljessége.

A következő lépés az első lépésnek való engedelmességből fakad; annak felismeréséből, hogy „önmagamtól sosem leszek jó, soha!” Ennek a mintarésznek a folyamatos elismerésével egy új valóság születik meg a tudatban, és valahogy így fog hangzani:

„Atyám, készen állok az átalakulásra, egy teljes elmozdulásra a testiből a lelkibe gondolatvilágom minden területén. Hiszem, hogy ami elsőként feljogosít erre, az a Te bennem lévő Lelked jelenléte. És amikor majd átalakítasz és szabaddá teszel, ennek folyamatos felismerése ezt a vallomást ébreszti bennem: »Ezt sosem tehettem volna meg, és sosem is akartam volna ezt a jóságot és tisztaságot Nélküled.«”

Ez olyan nagyon—tökéletes!