Ki ítél kit?

Ó, gyermekeim, ha csak őszintén megítélnétek magatokat, ahogyan Shaul (Pál) tette, viszályaitok nem léteznének.

Nagyon keveset törődöm azzal, hogy ti vagy bármely emberi bíróság megítél-e engem; sőt, még önmagamat sem ítélem meg. Lelkiismeretem tiszta, de ez nem tesz ártatlanná. A Mester az, aki megítél engem. (1Korinthus 4:3-4)

Látod, nem azt mondta, hogy nem ítéli meg önmagát, ahogy azt a következő szavai is mutatják: „Lelkiismeretem tiszta.” Egyszerűen azt állította, hogy önvizsgálatának eredménye nem hagyott semmit megítélni. Arra hívlak, hogy helyesen ítéld meg magadat, különben Én és mások ítélnek meg téged. „Mert ha megítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk meg.” (1Korinthus 11:31)

Ha szükségessé válik, hogy mások ítéljenek meg téged, a gyenge gyermek az, aki félreérti a szeretetből fakadó feddést. Nem adtam-e engedélyt arra, hogy gondját viseljétek egymásnak?

Mi közöm ahhoz, hogy megítéljem azokat, akik a gyülekezeten kívül vannak? Nem inkább azokat kell megítélnetek, akik belül vannak? A Mindenható ítéli meg a kívül lévőket. „Távolítsátok el a gonosz embert magatok közül.” (1Korinthus 5:12-13)

Nem tettem-e lehetővé annak eltávolítását, aki testvérnek nevezi magát, mégis elutasítja a feddést és a jó tanácsot? Ha még mindig nem hallgat, mondd el a gyülekezetnek; és ha a gyülekezetre sem hallgat, bánj vele úgy, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel. (Máté 18:17) Az ilyen embert el kell távolítani az Én testem közösségéből.

Mégis, fontos marad megkülönböztetni a szeretetből fakadó feddést a testi ítélkezéstől. A feddés, gyermekem, mindig szeretetből kell, hogy fakadjon, és nem csupán a megfeddettnek kell javára válnia, hanem a feddést hozónak, sőt az egész gyülekezetnek is. Ez isteni helyreigazítás, és minden népemnek szüksége van rá. A testi ítélkezés kárhoztatást hordoz, amely soha nem Tőlem és nem az Én sugallatomra ered (Róma 8:1).

Sok juhom hajlamos a nyílt feddéseket ítélkezésnek nevezni. Ez különösen gyakori annál, aki a feddést kapja. Nem hagyom, hogy ezzel megússzátok. A bölcs ember megfogadja a feddést, és ez életet hoz lelkének. A bolond gúnyolódik a helyes feddésen, ítélkezésnek nevezve azt. (Olvasd el a teljes Példabeszédek 13. fejezetét) Megfenyítem az ilyen ostobaságot.

Ugyanakkor, amikor azt állítod, hogy valaki megítél téged, holott nem tette, és nem is szándékozott megtenni, ez bűn önmagad ellen. Fogadd el a feddést, gyermekem; az alázat az Én utam. Így fogom gyarapítani. A fül, amely az életet adó feddésre figyel, a bölcsek között fog lakni. (Példabeszédek 15:31)

És végül, vigyázz, szerettem, mert ha valaki mást megítélsz, nincs rá mentséged. Amikor megítélsz egy másik embert, önmagadat ítéled meg [azt mondva, hogy már megállapítottad, tiszta a lelkiismereted – 1Korinthus 4:4]. Ugyanazokat teszed, amivel másokat vádolsz. Tudjuk, hogy amikor a Mindenható megítéli azokat, akik gonosz dolgokat tesznek, igazságosan ítél. Bár te csak ember vagy, mégis megítélsz másokat. De te magad is ugyanazokat teszed. Hogyan gondolod hát, hogy elkerülöd, amikor a Mindenható megítél téged? (Róma 2:1-3)