Mit teszel?

A valóság, az igazi valóság, csak ott létezik, ahol nincs emberi beavatkozás. Közted és a Teremtőd között létezik, a finomító tüzének olvasztótégelyében (ítélet minden gondolatodért, amelyet gondolsz). Minden, ami benned van, feltárul és lelepleződik. Ő erővel lép be, megvilágítva szíved (elméd) minden zugát. Minden cselekedeted, minden szavad, minden tetted, és minden „titkos indítékod” feltárul. Nem lesz várakozás. Most szemtől szemben állsz Vele!

Az érzelmeid: meztelenek, szégyenkezők, bűnbánók, magányosak és leplezetlenek. Elgondolkodsz, mi maradt. Mélyen tudod, hogy nincs visszaút. Amikor Ő lelepleze téged, tudatja azt másokkal is. Közvetlenül vagy közvetetten mások is tudják. Nincs többé elrejtve az igazi éned.

Ezen a ponton már nem számít, hogy mások tudják-e. Te látod! Bármi, amit eltávolítottak, nem Tőle való volt; és annyi minden lett eltávolítva, hogy oly kevés maradni látszik. Valójában, ami maradt, az tiszta és szent; ami maradt, az az „igazi éned.” Nem tudsz elfutni előle! Meztelenre vetkőztetve csak az marad, ami Tőle való.

Mindazokat az éveket futással és rejtőzködéssel töltötted, és egy pillanat alatt lelepleződnek a hazugságok. A gyengeség, a lázadás, a bizonytalanság és a félelem mind kiállításra kerül. Mindenki láthatja, mit hittél a múltban, mert az, akivé váltál, ennek eredménye volt. Most nézd meg, mi maradt; nincs sok. Ami eltávolíttatott, most kiállításra kerül mindenki számára láthatóan, azáltal, ami megmarad az új teremtményben, amely hátrahagyva áll.

„A bennetek lévő Messiás” miatt van reményed (Kolossé 1:27). Szükséged van rá; ez minden, amid van. Olyan ígéretekbe kapaszkodsz, amelyek még nem teljesedtek be. Ez fájdalmas; ez egy brutális ráébredés arra, mennyit is kellett Neki eltávolítania. „Csak szűnj meg létezni,” ez az az új érzelem, amelyet oly gyakran érzel a saját életeddel kapcsolatban.

Elgondolkodsz, vajon a szenvedésed boldoggá tesz-e másokat. Egy hang megszólal. „Helyreállítok. Megjavítok. Ez a jóért volt. Ne add fel. Álmodj újra.” Sírsz. Ezt teszed. Sírsz, remélsz, és kitartasz.

Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok Azt, aki szól. Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították Azt, aki a földön szólt, még kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk Attól, aki a mennyből szól, akinek hangja akkor megrengette a földet; most pedig ezt ígérte: „Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is.” Ez a „még egyszer” pedig azoknak a dolgoknak az eltávolítását jelzi, amelyek megrendülnek, mint teremtett dolgok, hogy megmaradjanak azok, amelyek nem rendülnek meg. Mivel tehát olyan Országot kapunk, amely nem rendülhet meg, legyen bennünk kegyelem, amely által elfogadhatóan szolgálhatunk Yahwehnek, tisztelettel, félelemmel és a Mindenható iránti áhítattal. Mert a mi Hatalmasunk emésztő tűz. (Zsidók 12:25-29)