Zsoltár 139 imádság

„Elölről és hátulról körülzársz engem, és rám teszed kezedet.” (5. v.) Ó, mennyire szeretem ezt a gondolatot, mint egy takarókba burkolt újszülött gondolatát. Védelem, Atyám, a Te erős karjaid hordoznak és védenek engem. Mindig itt vagy, hogy vezess, mindig figyelsz rám. Szükségem van erre, Atyám, arra az érintésre lelkem mélyén, amely melegséget és vigasztalást hoz.

Ezek a képek vannak az elmémben; hit által teremtett képek. Szeretem, hogy napjaim meg vannak számlálva (Jób 14:5), és egyetlen egy sem fog kimaradni. Semmi sem történhet velem, amit Te nem rendeltél el. Semmi nem léphet be, amit nem engedtél meg.

Tudnom kell ezeket a dolgokat. Éreznem kell, tudatosan meg kell ragadnom a Te szeretetedet. Ez a vágyakozás van a szívemben, ez a vágy, amely bennem ég, a vágy, hogy érezzem a Te szeretetedet. Sóvárgom, hogy elmémet a Te szereteted vegye körül, hogy minden gondolatomat Te hasd át.

Dolgoznom kell-e, hogy érezzem, Atyám? Túl keményen dolgozom? Csak azt tudom, amit ebben a pillanatig elértem. Bármi újnak Tőled kell jönnie.

Kérlek, hozz valami újat, Atyám, több szeretetet és mélyebb megértést. Érezni akarom a Te gondolataidat felőlem, olyan gondolatokat, amelyek megszámláltattak, mint a homokszemek (18. v.). Mindegyiket érezni akarom.

Tudnom kell, mi vagyok. Vedd le a szavakat erről a lapról, és helyezd őket belém. Taníts meg, hogyan fogadjam be a Te szeretetedet. Távolíts el mindent, ami visszatart a legteljesebb mértéktől.

Jöjj, Yahshua; add meg nekem ezt az új álmot, ezt az álmot, hogy teljesen megismerjelek Téged. Hittel jövök, és egy új dolgot kérek, egy friss dolgot: új vigasztalást, új szeretetet és új gondolatokat, amelyek tisztaságba hozzák a Te igazságodat.