Irgalmas

Mégis irgalmas volt; megbocsátotta bűneiket, és nem semmisítette meg őket. Újra és újra visszatartotta haragját, és nem ébresztette fel teljes indulatát. Emlékezett rá, hogy csak test, elmúló szél, amely nem tér vissza. (Zsoltárok 78:38)

Azért gyászolok miattad, mert szeretlek téged. Látod, a te haragod önző vágyból fakad, míg az Enyém abból a vágyból ered, hogy jót akarok neked. Nem mondtam-e, hogy mindaz, amit tettem, jó? (1Mózes 1:31; Róma 8:28)

Minden alkalommal, amikor elfordulsz szeretetem Kertjétől, nincs más választásom, mint nézni, ahogy gyermekeim fájdalomba lépnek. Haragom fellángol, amikor elfordulsz mindattól az áldástól, amit neked szántam. Vajon átkozott gyermekeket nevelek?

Ó, mennyire vágynod kellene arra, hogy jobban megismerj Engem. Az Én útjaim, ellentétben a tieiddel, mindig a jóság felé irányulnak. Hányszor néznéd végig, hogy egy kisgyermek a falba veri a fejét, miután elmagyaráztad neki, hogy ez csak fájdalmat okoz neki?

Mi zavar téged leginkább egy ilyen helyzetben? Természetesen az a fájdalom, amit látsz, ahogy a kislány önmagának okoz. Egy idő után arra kényszerülsz, hogy megállítsd őt, az akarata ellenére. Igen, gyermekem, ez terhel Engem a gyermekeimmel kapcsolatban. Az állandó vágy, hogy fájdalmat adjanak ahhoz az élethez, amelyet neked adtam. Igen, most már látod.

Az Irántam való engedelmesség kötelező, de csak azért, hogy még jobban megáldhassalak. Én vagyok Abba, az Atya, és Én jobban tudom, mint te.

És így kezdjük el közös utunkat.